Magyar olvasás
2020. március 20. péntek
1.
Mondókázás
a.
Hét
napjai
-
Soroljuk
fel a hét napjait!
-
Milyen
nap van ma?
-
Milyen
nap volt tegnap?
-
Milyen
nap lesz holnap?
-
Mondjuk
el a mondókát:
a.
Hétfő
macska ül a lépcsőn
Kedden a szeme se
rezzen
Szerdán felmászik a létrán
Csütörtökön egerészik
Pénteken csak
heverészik
Szombat neki szabadnap
Vasárnap bulizhat.
b.
Hónapok
-
Soroljátok
fel a hónapokat!
-
Melyik
hónap van most?
-
Mennyi
tavaszi hónap van? Melyek ezek?
-
Milyen
esemény kapcsolódik március 22-hez? (Víz Világnapja) Beszélgessetek róla!
2. Szövegértés
:
a.
Kérjétek
meg szüleiteket, hogy olvassák fel nektek a mesét!
b.
Beszéljétek
meg a szereplőket!
c.
Miről
szól a történet!
d.
Hol
játszódik történet?
Régen történt ez, nagyon régen, s olyan
nagyon messze, hogy még a torony tetejéről sem lehetett odalátni. Egy kis
felhőcske született a hegy fölött, de olyan szép göndör felhőcske, hogy a nap
és a hold egyszerre bújtak ki az égen, csak hogy láthassák a kis felhőt. A
vihar is kézen fogta kis unokáit, a szellőket, így indult el velük meglátogatni
Párácskát, a most született kis felhőt.
Büszke is volt a felhőpapa és a felhőmama
gyönyörű gyermekére, és gyakran mondogatta felhőpapa szomszédjainak:
— Meglátjátok, mire
megnő: zivatar lesz belőle!
— Az bizony —
mondogatták a felhőszomszédok —, zivatar, de még országos eső is lehet...
Csak felhőmama
búsult, mikor ezt a beszédet hallotta: ő azt szerette volna, hogy mindig ilyen kicsi
maradjon gyermeke, ilyen szelíd és göndör. Sohase kiáltson haragos
villámszavakat, ne veszekedjen mennydörögve a földdel, s ne verje le
jégkavicsokkal a gyümölcsfák virágait.
Amíg így aggódott
felhőmama Párácska sorsa fölött, az egyre növekedett, egyre erősebb lett, s
egyedül szaladgált a hegy csúcsai felett. Egyik reggel odaállt szülei elé, és
így szólt:
— Most már
megnőttem, erős vagyok, engedjetek el világot látni.
Felhőpapa büszkén
nézett Párácskára, s így válaszolt:
— Menj csak, fiam,
vándorold be az eget, szórjál villámokat, mennydörögj hangosan, légy erős,
büszke felhő...
Felhőmama így
szólt:
— Menj, fiam, járd
be az eget, szeresd az erdőket, a rét virágait, és szelíd légy, mint nénéd, a
szivárvány...
Párácska egy-két
esőcseppet könnyezett, elbúcsúzott szüleitől, repülni kezdett az égen. Mikor
egy erdő fölé ért, hallotta, hogyan sóhajtoznak odalent az ágak:
— Ó, felhőcske,
öntözz meg minket, mert halálra száradunk!
A kis felhőnek
eszébe jutottak anyja szavai, s megöntözte a tikkadt lombokat. Aztán tovább
vándorolt, s egy rét fölé ért. Amikor meglátták az elsárgult fűszálak,
mindnyájan könyörögni kezdtek:
— Ó, kedves
felhőcske, ne hagyj szomjan halni minket!
Párácska őket is
megöntözte, és boldogan hallgatta, hogyan kortyolják a fűszálak az esőcseppeket.
De akkor már bizony
nagyon kicsike felhőcske volt, úgy megfogyott az erdő és a rét megöntözése
után, hogy még szállni sem tudott volna, ha meg nem könyörül rajta a szél, és
nem fogja erős karjai közé.
Alkonyodott már,
mikor egy búzatábla fölé ért, ahol a gazda éppen szomorúan leste az eget. Mikor
a kis felhőt meglátta, örömmel felkiáltott:
— Ó, drága
felhőcske, vidítsd fel az én kalászaimat, mert ha elszáradnak, nem süthetek
kenyeret a gyermekeimnek!
A kis felhő rögtön
esővé változott, s a szomjas kalászok boldogan hajladoztak az esőben. A szél
pedig hiába kereste kis barátját, mert az már eltűnt az égről, hogy tovább
éljen falevélben, fűszálban, margarétában, búzában, kenyérben.
3.
Ismétlés
a.
Olvasókönyv
5. oldal
b.
a,
i betű hangoztatása – A szájállás megfigyeléséhez használj tükröt!
c.
Keressetek
olyan szavakat ahol
-
a
szó elején
-
szóközben
-
a
szó végén hallod az a, i hangot. Kérd szüleid, nagyobb tesód segítségét!
d.
Vagy
kérjétek meg őket, hogy soroljanak nektek olyan szavakat, melyben van ’a’ és ’i’
hang, s ti pedig határozzátok meg, hogy hol halljátok a szóban!
Jó
tanulást kívánok!
